Fájdalommal értesültünk kolléganőnk, Dr. Gallai Istvánné 2018. július 15-én, 83 éves korában tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról.
Zenei tanulmányait a kaposvári zeneiskolában kezdte Paulovits Erzsébetnél, majd 1956-tól ugyanitt tanított zongorát nyugdíjazásáig, majd óraadóként 2010-ig. A Kaposvári Liszt Ferenc zeneiskolában tanszakvezetőként irányította a zongora-tanszakot, ő volt az iskola zenei könyvtárának vezetője. Szeretettel segítette tanítványait és kollégáit szakmailag és emberileg is.
Pedagógusi tevékenysége nem lett volna teljes a boldog családi élete nélkül. Férjével és három gyermekével minden nehézséget leküzdöttek a hitükkel és szeretetükkel. Mindig boldogan mesélt gyermekei tanulmányairól, sikeréről, majd később unokáiról, dédunokáiról. Nagyon szerette a Balatont, már kora tavasszal az elsők között mártózott meg a hűs habokban. A Teremtő is itt szólította magához, hogy csatlakozzon az égi zeneiskola tanári karához.
54 évi zenepedagógiai munkájának eredményességét bizonyítja, hogy 24 növendéke választotta a zenei pályát. Rendszeresen tartott bemutató órát, továbbképzést, előadást megyei országos és nemzetközi fórumokon. Mesterkurzusokat vezetett, különböző zenei versenyeken zsűrizett, szaklapokban jelentek meg írásai, kórusban is énekelt.
Édesapja Dél-Amerikában, Montevideóban kereste a jövőjét, mivel a 30-as évek gazdasági válsága miatt Magyarországon nem volt állása. Margitka is ott született, de a honvágy és a hazaszeretet visszahozta a családot Magyarországra.
Édesapja mérnök volt, édesanyja tanult zongorázni és szépen énekelt. Így a családban megvolt Margitka indíttatása a tudományos munka és a zenei pálya felé is. Kutató vegyésznek készült, a Műegyetemre is felvételt nyert, majd férjhez ment, így a kutatói munkának végleg búcsút mondott. Ekkor fordult a zenei pálya felé, Pécsett Bánky József zongoraművésznél szerzett zongoratanári diplomát. De Margitka egyáltalán nem bánta, hogy a zongoratanári pálya mellett döntött. Erről így beszélt:
„Kodály Zoltánt idézem: „Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene.” Nekem ez megadatott. Az Úr különös ajándékának érzem, hogy így választhattam. Biztos vagyok benne, hogy egy kutató laboratóriumban is megtaláltam volna az örömöt, de mennyivel más zenében élni, gyermekekkel foglalkozni! A gyermekkel való munkálkodás, törődés, nevelés, érzelmeik, értelmük csírája kibontakozásának irányítása, fejlesztése az, ami leginkább teljessé teszi az ember munkáját, küldetését. „A fény csak annak válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” A zene csodákra képes: igyekeztem én is kis fényt gyújtani tanítványaim szívében a zene hatalmas erejével.”
Ezek az érzések, gondolatok jellemezték egész pedagógiai munkáját. Nagyfokú empátiával, együttérzéssel, türelemmel és legfőképpen szeretettel igyekezett zeneszeretetre nevelni tanítványait. És, hogy ne szürküljön bele a munkájába, folyamatosan képezte magát.
A legkedvesebb zeneszerzője Mozart, de Haydn, Chopin és Bartók Béla is nagy hatással voltak rá. Viszont Johann Sebastian Bach zenéjét mindenek felettinek tartotta, mert „Bach minden hangja Istent tükrözi” (Pernye András).
Margitkát erős hite és szerető családja a nehézségeken mindig átsegítette, erősítette abban, hogy minden akadályt leküzdjön.
Származása és vallásossága miatt sokáig semmiféle elismerésben, jutalomban nem részesült. Csak a nyolcvanas évek után jöttek sorban a kitüntetések: Kiváló Pedagógus, Varró Margit-díj, Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés. 2010. október 22-én pedig életpályájának megkoronázásaként vehette át a Príma-díjat a Vállalkozók Országos Szövetsége Somogy Megyei Szervezetétől.
Élete, munkássága és sugárzó szeretete mindnyájunk példaképévé tette Őt.
Margitka búcsúztatása 2018. augusztus 3-án volt a kaposvári Szent Imre Templomban, hamvait pedig a Keleti Temetőben helyezték végső nyugalomba.